- Vizi Noémi
- Fotó: Vöröskő Villa megbízásából készített
- Olvasási idő: 2 perc
Az egykori balatonalmádi Keszler-villa, amely ma Vöröskő villaként várja a pihenni vágyókat
Balatonalmádiban áll egy különleges, vöröskő falazatú villa, amely már messziről felhívja magára a figyelmet. Az egykori Keszler-villa izgalmas történetét járjuk körbe ebben a cikkben. Borászkodás, művészet, katonai parancsnoksági szálláshely, megkísérelt kilakoltatás, elhagyatottság, majd turisztikai ékszerdobozzá válás. Röviden így lehetne összefoglalni a Vöröskő-villa történetét, de nézzünk a kulisszák mögé.
A Keszler-villa Pásztor Lajos anyai nagyapjáról lett elnevezve, ő építette az 1920-as vagy 1930-as években. Lajos dédszülei Celldömölkön üzemeltettek kocsmát, amely abban az időben a kulturális élet egyik központjának számított. A jó befektetés meghozta gyümölcsét, az értékesítésből származó összeg elegendő volt Lajos édesapjának, hogy megvásároljon egy telket Balatonalmádiban, amely akkoriban még egy csendes kistelepülés volt, csupán néhány házzal. Az egyébként Szentgotthárdon állomásfőnökként dolgozó férfi imádott kertészkedni, és a borászat is érdekelte. Minden szabad percét itt, a nyaralóban töltötte, az évek alatt beültette szőlővel, így lehetővé vált számára a borkészítés elsajátítása. Ahogyan nőtt a kulturális élet, és táncos rendezvényeket is tartottak a part menti kávézóban, szerelmek szövődtek, például Lajos szülei is itt találkoztak. A már otthonként funkcionáló villa szépen benépesedett, de nem hanyagolták el e kert- és a szőlő művelését. Igazi családi programmá nőtte ki magát, melynek eredményeként az 1950-es és 1960-as években Lajos nagybátyja az itteni borospincében borkóstolókat is tartott.
A II. világháborúban Lajos édesapja katonaként szolgált, a család többi tagja Balatonalmádiban maradt, majd ahogyan közeledett a front, inkább a menekülés mellett döntöttek. Vonattal indultak el nyugatra, de az bombatalálatot kapott, így gyalog kellett folytatniuk útjukat Németország felé. A Keszler-villa sorsa megpecsételődött. Német és orosz katonai parancsnokság szálláshelyéül szolgált, ez már sejteti, hogy semmi sem maradt az egykori berendezésből. Mindent elégettek, megsemmisítettek. Mikor a család visszatért 1946-ban, teljesen újra kellett kezdeniük az életüket, és felújítani az egykori otthonukat. A szomszédok segítségével indult ez a nagyon hosszú és rögös folyamat. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Lajos édesapja egykor katonatisztként szolgált, így állandó munkahelyen nem foglalkoztatták, csak alkalmi munkákból tudta biztosítani családja számára a megélhetést és a villa felújítását.
További nehézséget okozott, hogy többször megpróbálták kitelepíteni a családot, elvenni házukat, mondván új lakókat szeretnének betelepíteni Balatonalmádira. Szerencsére a helyzetük pozitív fordulatot vett, ugyanis egy partbizottsági ülésen kiállt egy fiatalember mellettük, így elkerülték a kitelepítést. Az immár biztossá váló jövő elhozta az ingatlan lakrészekre osztását is, amely lehetővé tette a család generációinak együttélését. Lajos szüleivel a Titkári lakrészben élt, nagybátyja az Elnöki lakrészben. Szeretett festeni, illetve zongorázott. Tehetséges volt, bár ilyen irányú képzésekre nem volt lehetősége. Még egy kedves emléket is megosztott velünk Lajos, gyermekkorában a heves balatoni esőzések miatt gyakran megtelt vízzel az alagsor, a gyermekek pedig teknőben csónakáztak és játszottak.
A családtagok elköltözésével egyre nehezebb volt fenntartani az egykori Keszler-villát, és gondozni a hatalmas kertet. Lajos és unokahúga megbeszélte, hogy amíg mindketten élnek, az ő tulajdonukban marad a balatonalmádi villa. Az unokahúg halála után Lajos már nem tudta egyedül fenntartani a birtokot, üresen állt, állapota romlott, így végül eladta.
Új tulajdonosai megálmodták a Vöröskő-villát, amely turisztikai szálláshelyszolgáltatóként működik, 3 apartmannal várja a pihenni vágyókat. A rekonstrukciónál különös gondot fordítottak arra, hogy minél több eredeti részlet megmaradjon, de mégis megfeleljen a korszellemnek; kellemes pihenésként éljék meg az itt tartózkodásukat a vendégek. Érdekesség, hogy a balatonalmádi villatúra egyik állomásaként tartják számon, megéri pár órát rászánni, felkeresni a túra állomásait, és gyönyörködni ezekben a 20. századi villákban.
