A tűzbiztosítási csalásokból meggazdagodó és palotát építő Gémes Ferenc története

Egyszer egy Mindszenten született, szegény írni és olvasni nem tudó fiú elindult szerencsét próbálni Orosházára. 1890-es években járunk, amikor Békés megyében igen fejlettnek számított a malomipar. Molnárlegényként kezdett dolgozni, és hamar felismerte, hogy milyen tehetsége van a lisztkészítéshez¹. Csupán néhány év telt el, az orosházi malom tulajdonosa a Párizsi Világkiállításon is megmérettette a lisztjéből készült kenyeret. Láss csodát… aranyérmes lett. Azonban a vele járó költségekkel nem számolt, így eladósodott. Miközben a tehetséges molnárlegény, Gémes Ferenc felismerte a lehetőséget és befektette spórolt pénzét a malomba². Ismét eltelt néhány év, és már ő bérelte egyedül. Szépen gyarapodott, gazdagodott, sikert-sikerre halmozott. Számtalan dúsgazdag „barátja” lett, keresték a kegyeit akár befektetés miatt, akár új üzletek nyitásával. Története tényleg mesébe illő, hiszen a gazdagodás mellett rátalált a szerelem és feleségül vette Etelkát, egy szegény cseléd lányát.

1905-ben bekövetkezett a tragédia. Leégett a malom, benne a rengeteg gabonával, liszttel. Megsemmisült mindene, amely a gazdagságának forrása volt. Minő szerencse, hogy igen magas összegű tűzbiztosítást kötött, és a kapott pénz (több százezer korona³) elég volt a földszintes malom helyére egy jóval nagyobb, 3 emeletes malom megépítésére. A vállalkozás szépen fejlődött, országos lefedettségű volt a kenyérhálózata, rengetegen szerették a Gémes-veknit. Azonban a költségek elkezdtek nőni, bevételei csökkenni. 1909-ben ismét tűz pusztított a malomban, ismét porig égett. Minő szerencse, hogy igen magas biztosítása volt tűzkárra. A megkapott biztosítási pénzből pedig újra megépített egy malmot a régi helyére, de futotta még a Gémes-palotára és a Diána fürdőre is. Ez utóbbi egyébként Gyopárosfürdő után a legkedveltebb környékbeli strand volt. Nyitott medencével és fürdőházas uszodával is rendelkezett⁴. Mikor anyagilag ismét stabilizálódott a helyzet, folytatta a fényűző életmódját. A szecessziós stílusban épült palota valóban palota volt. Szakácsok, cukrászok, cselédek sürögtek-forogtak a konyhában és a szalonban. Nem ritkán 50-100 főre készítettek ebédet vagy vacsorát. Ferencnek kislánya is született, akinek nevelőnője egy elszegényedett bárónőnő volt⁵. Neki volt orosházi berkeken belül először autója, amellyel élvezettel száguldott a településen, illetve az országon belül szinte bármerre.

Már az 1910-es években járunk, mikor a Gémes-malom birodalom a csúcsán volt. Országszerte 57 üzlete volt, rengetegen vásárolták a finom lisztből készült kenyeret. A biztosítók már kétkedve fogadták a Gémes Ferenc körüli véletlenek összjátékát, nem is biztosították már malom-birodalmát. Egészen Angliáig kellett utaznia, míg meggyőzött egy biztosítótársaságot. Pont időben… ugyanis 1912-ben ismét leégett a malom… De ezt már nem tudta kimagyarázni a véletlennel. 1 évvel később csődeljárás alá vonták cégét. A szegény, egykor írni és olvasni sem tudó molnárfiú malom gyújtogatóvá és biztosítási csalóvá vált; a szépen felépített egzisztencia összedőlni látszott.

Családjának azt mondta elindul külföldre, hitelezőkkel egyeztetni⁶. Kivette a kasszából a maradék pénzt (10.000 koronát), autójával Bécsig utazott, majd azt eladta, és az érte kapott pénzből Amerikába szökött, Cleveland-be. Itt ismét szerencsét próbált a malomiparban, de nem volt olyan jó minőségű a liszt, így elbukott. Majd egy magyar barátjával, Pintérrel és külföldi kereskedőkkel üzletelt, női divatáru áruházat alapítottak⁷. Be is biztosították, hogy hogynem ez is kigyulladt… De itt már nem működött a biztosítási pénzből való gazdagodás. Nem csupán új cége, hanem ő is tönkrement. Mindenét elvesztette, szegényen halt meg Amerikában.

A Gémes-palota sorsa hányattatott lett. Mivel szándékos gyújtogatást követett el Gémes Ferenc, ráadásul háromszor, az ügyészség nyomozást indított a gőzmalom tulajdonosai ellen. 1915-ben Ferenc Amerikában elhunyt, ezért csak feleségét és lányát foghatták perbe. A vád szerint hamisan vezették a könyveket, 2 hitelezőjüket kifizették a többi rovására, ezért 500 korona pénzbüntetésre ítélték 1916-ban⁸.

Az épületet a csendőrség bérelte 1935-től – a tulajdonos felajánlotta megvételre, 38.000 pengőért, azonban nem tudták eldönteni a forgalmi értékét. Az biztossá vált, hogy 10 évi bérleti szerződéssel 30.000 pengőt fizetnének ki érte⁹. Azonban a csendőrségnek nem volt ekkora rendelkezésre álló vagyona, nem vált tulajdonukká. 1948-tól már szegény gyermekek kollégiumaként funkcionált¹⁰. Majd kiürítették, tulajdonosról-tulajdonosra járt, de érdemben nem kezdett vele senki semmit. Állapota folyamatosan romlott. Néhány évvel ezelőtt elindultak a rekonstrukciós munkálatok, de végül azok is abba maradtak. Az elhelyezkedése, a belsőépítészeti jellemzői miatt akár irodaháznak, akár szociális intézménynek alkalmas lehet. Napjainkban értékesítés alatt áll. Bízunk benne, hamarosan valaki beleszeret, és visszaállítja az egykori fényűző életmód jelképeként épült Gémes-palotát.