- Írta: Vizi Noémi
- Fotó: Csorba Dániel
- Olvasási idő: 2 perc
A hegyeshalmi Szontagh család kúriájának története
Hegyeshalom Budapesttől 170 km-re helyezkedik el – amely kb. 2 órás autóutat jelent, Győrtől 50 km-re fekszik, az ország legnyugatibb csücskében, közel az osztrák és a szlovák határhoz. Igazán híressé a határátkelője tette, itt működött Magyarország legforgalmasabb közúti és vasúti határátkelő állomása, egészen a schengeni csatlakozásig, ugyanis utána jelentősen visszaesett az ellenőrző szerepe. Utunk következő állomása Hegyeshalom, ahol a Szontagh-kúriával ismerkedünk meg.
A Szontagh család nevét már a 14. századtól kezdve említik a források, kimagasló bányászati tudásuk miatt hívták be őket Magyarországra és segítették a letelepedésüket1. Eredetileg Szászországban éltek, ahol lovagi ranggal rendelkeztek, amelyet Rudolf király 1582-ben, valamint II. Mátyás király 1610-ben kiállított dokumentumai támasztanak alá. Szontagh Kristóf és Imre 1610-ben kapta meg a nemesi címet, azonban Kristóf egyik fia, Lajos elveszítette e levelet, majd 22 évvel később, II. Ferdinánd királytól kapott újat, és újabb 27 év telt el amíg oklevéllel megerősítésre került a másik fiú nemessége is. Ez új címerrel is járt, Lajos leszármazottainak címerében nap szerepelt, míg Pál esetében sassal egészült ki a Szontagh címer.
A hegyeshalmi nemzetség az iglói és zabari ágra vezethető vissza. 1911 és 1925 között vált a településen birtokossá Szontagh Jenő, a neoklasszicista stílusú elemeket is tartalmazó historizáló stílusú kúria építtetője. (A neoklasszicista építészeti stílusra jellemző a görög és római elemek felelevenítése, például oszlopokon, oszlopfőkön, külső faldíszítő elemeken keresztül.) Jenő sikeres katonai múlttal rendelkezett, a császári és a királyi hadsereg huszárhadnagya volt, majd ezt követően a boszniai császári és királyi országos kormányzat titkára lett. 1910 és 1917 között Moson vármegye főispánja volt. Vélhetően ekkortájt építtethette a kúriát is. Alaprajza L alakot követ, a fő fronton 4 oszlop és timpanonos portikusz látható, amely között 4 nagy ablak kapott helyet, valamint egy dupla ajtón lehetett megközelíteni a belső szalont. A kúria kialakítása is követte a stílusirányzat főbb jegyeit, a nagy terek igazodtak a nemesi, illetve a földbirtokosi léthez, azaz vendégfogadásra is alkalmasak voltak. A vidéki élet szépségeit élvezték itt a Szontagh család tagjai.
Jenő 1939-ben bekövetkezett halála után fia, Antal örökölte meg a kúriát és a birtokhoz tartozó földeket. Csupán csak néhány évig élvezhette örökségét, ugyanis az államosítás a Szontagh család birtokait is elérte. A nemesi pompa elveszett. Szociális lakásokat alakítottak ki, majd 1985-ben ismét magánkézbe került. Az új tulajdonosok átalakították a kor igényeinek megfelelően, és azóta is folyamatosan figyelmet fordítanak a felújításra és az állapot megóvására.
Forrás: Virágh Zsolt (2007): Magyar kastélylexikon 9. – Győr-Moson-Sopron megye kastélyai és kúriái.
