A Széchenyi család magyarországi birtokai, kastélyai

Széchényi Ferenc (1754-1820) nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítása. Elkötelezett műgyűjtő volt, aki Horpácson élt, majd szülei halála után költözött át a cenki kastélyba. A tárgyakat (metszetek, térképek, éremgyűjtemények) és a könyvtárat (magyar vonatkozású nyomtatványok, kéziratok) 1802-ben ajánlotta fel a köz számára, ekkor alakult meg a Múzeum, valamint közvetett módon az Országos Széchenyi Könyvtár⁶. A nagycenki kastély átépítésére 1791-ben Hafele Menyhért készített terveket, de az emelet ráépítéstől ódzkodott a gróf. Másik építészt, Ringer Józsefet bízta meg a visszafogottabb volumenű tervek megalkotásával, amely 1800-ra el is készült⁷.

Ferenc fia volt a „legnagyobb magyarként” is emlegetett Széchenyi István (1791- 1860). István vallásos nevelésben részesült, mellette pedig fontosnak tartották a nyelvtanulásának ösztönzését is. A család németül beszélt és levelezett, emellett Széchenyi elsajátította a latint, az angolt, a franciát és az olaszt is⁸. Ez megalapozta a későbbi utazási és kapcsolatépítési lehetőségeit, továbbá az útjai során szerzett tapasztalatai a reformer gondolkodását. 1809-ben nagybátyjával, Pállal együtt beállt a nemesi seregbe, I. Napóleon elleni harcba. Katonai pályája 1826-ig tartott, több kitűntetésben is részesítették⁹. A cenki birtokot 1815-ben kapta meg apjától, és elkezdett érdeklődni a lótenyésztés iránt. Többször járt Angliában, lovakat is vásárolt ott, majd kezdeményezésére elindultak a pesti lóversenyek, létrejött az első kaszinó. 1821-ben megismerkedett Wesselényi Miklós báróval, akinek hatására elkezdte pallérozni magyar nyelvtudását. 1825-ben felszólalt magyarul a nemzeti szellem és a nyelv felvirágoztatása érdekében, amelyhez felajánlotta birtokainak 1 éves jövedelmét. Ez lett az alapja a magyar nyelvű nemzeti tudományos intézetnek¹⁰, mai nevén a Magyar Tudományos Akadémiának.