- Vizi Noémi
- Fotó: Borbély Levente
- Olvasási idő: 3 perc
Sauska kastély, Sárga kastély vagy másnéven Mattyasovszky Zsolnay kastély
Három név, ugyanaz a klasszicista kastély, amelyen copf stílus elemek is megtalálhatóak. Az 1800-as években épült kastély a Baranya vármegyei Bár településen található. Az első írásos emlék 1296-ból származik, de az újkőkorban is lakott volt, római kori falmaradványokat, országútra utaló nyomokat is találtak a területen. A település stratégiai útvonal mentén található, például az 1526-os mohácsi csatára is itt vonult II. Lajos király serege az I. Szulejmán szultánnal szembeni ütközetre. Az itteni földek kiváló minőségűek, ezért a török hódoltság idején sem néptelenedett el; valamint a földesurak igyekeztek folyamatosan növelni az itt lakók számát magyar, szláv és német családok betelepítésével1.
A 15-16. században Báry György volt a térség nagybirtokosa; az 1730-as években pedig a Sauska család vette át a terület irányítását2. A család leghíresebb tagjai Sauska Lajos (1786-ban született, főszolgabíró) valamint Sauska Antal (1780-ban született; országgyűlési követ). A vagyonosodásukat elsősorban a kiváló termőföldnek és az itt termett gabonának köszönhették, ugyanis az 1800-as évek elején zajló Napóleoni háborúk miatt jelentős anyagi fellendülést okozott a Sauska családnak és a térségnek is a gabona értékesítés. Ez tette lehetővé, hogy megépüljön Bárban a Fehér-kastély és a Sárga-kastély; illetve Sombereken még egy a családhoz köthető lakóépület. 1810-ben Sauska Lajos örökölte a Bárban találhatóakat, míg Antal a somberekit3.
Fénykorában a Sárga-kastély közkedvelt közösségi tér lehetett, amely magán hordozta a nemesi életvitel, és a kor uralkodó építészeti irányzatának jegyeit. A klasszicista stílus az 1800-as évektől kezdve 1850-ig hódított. Az épületek jellemzően egyszerűbb mértani alakzatokból állnak, amely általában kiegészül a bejárat előtti oszlopcsarnokkal, és ablaksorral. Itt, Bárban is megfigyelhetőek ezek a jegyek, azonban a letisztultság, az egyszerűbb vonalvezetés is észlelhető, amely az 1700-as évek második felére jellemző copf stílusra utalnak. A kastély parkja egykor akár 5 hektár is lehetett, amelyben változatos növény és fafajták éltek, például ezüstfenyők, tuják, mogyorófák, vadgesztenyék, juharok. Napjainkban már csupán 1,5 hektár lehet, amely helyi jelentőségű védett, természeti területnek számít4.
Az 1900-as években a birtok Sauska Mária és testvére Paula tulajdonában volt, egészen az 1944-es orosz megszállásig. Szüleik Sauska Jenő Mária Pál, és Papp Julianna voltak. Mária férje Mattyasovszky Zsolnay Zsolt vegyészmérnök, aki a pécsi Zsolnay porcelángyár egykori tulajdonosa is volt. (Zsolnay Miklósnak nem született gyermeke, ezért örökbe fogadta testvéreinek Teréznek és Júliának a gyermekeit, illetve felesége előző házasságából származó fiát 1910-ben. Így került a Zsolnay név elé a Mattyasovszky és a Sikorszki vezetéknév5.) Az I. Világháború jelentős nehézségeket és károkat okozott a Zsolnay gyárnak, 1919-ben Zsolnay Miklós átadta fiainak a gyár tulajdonjogát Mattyasovszky Zsolnay Zsoltnak, Tibornak és unokatestvérüknek Sikorszki Miklósnak. 1928-ban Zsolnay Vilmos 100. születésnapja alkalmából a nyitották a gyári múzeum; ugyanebben az évben kerül sor arra, hogy a vegyészmérnökként dolgozó Zsolt kidolgozza az eozin máz porcelánokon történő használatát.
Zsolt 1934-ben elhunyt, felesége Mária az orosz megszállásig élt a kastélyban gyermekeikkel, Lászlóval, Ágnessel és Klárával. Majd a kastély államosításra került, 1946-tól itt működött egy baromfi tenyésztési mintagazdaság, majd az 1950-es években a Bólyi Állami Gazdaság részeként működött tovább. Napjainkban magánkézben van, a kastély jó állapotú, a kertje is szépen gondozott.
