- Vizi Noémi
- Fotó: Csorba Dániel
- Olvasási idő: 3 perc
Az egykori Rónay-villa, mely később Szálasi csobánkai főhadiszállásává vált
A csobánkai Rónay-villa – amelyet sokan ma már Szálasi-villaként emlegetnek – a Pilis egyik különös történelmi emlékhelye. Az épület nemcsak építészeti és helytörténeti szempontból jelentős, hanem azért is, mert szorosan összefonódott a második világháború alatti magyar szélsőjobboldali politika történetével. A Dera-patak partján, az Oszoly-szikla közelében álló századfordulós villa ma csendes természeti környezetben bújik meg, múltja azonban a 20. század egyik legsötétebb korszakát idézi.
Csobánka a Pilis-hegység lábánál fekvő, történelmi múltú település, amely már a középkorban is lakott hely volt. A település különleges fekvése – erdőkkel, hegyekkel és patakokkal övezett völgykatlanban – a 19–20. század fordulóján a fővárosi polgárság és a tehetősebb családok kedvelt nyaralóhelyévé tette. Ekkor épült fel a később Rónay-villaként ismert kúria is, amely a Margitliget villaövezet egyik legjellegzetesebb épülete lett1. A házhoz nagy kert, panorámás telek és a Dera-patak fölött átívelő kis híd tartozik. A villa különlegességét ma is a természetközeli környezet adja: ősfák, védett növények és állatfajok veszik körül.
A villa neve a Rónay családhoz kötődik. A család eredetileg az Oexel nevet viselte, német–bajor származású nemesi família volt. A birtokalapító Oexel Mátyás József 1781-ben jelentős földbirtokot szerzett a dél-alföldi térségben, főként Kiszombor környékén2. A család 1846-ban magyarosította nevét Rónayra. A 19. században a Rónayak jelentős földbirtokosokká és vármegyei tisztviselőkké váltak: alispánok, országgyűlési képviselők és közigazgatási vezetők kerültek ki soraikból. Kastélyokat, kúriákat építettek, támogatták a helyi kulturális és gazdasági életet. Bár nem bizonyított, hogy a csobánkai villa ugyanennek a családnak a tulajdonában állt, a források következetesen Rónay-villaként említik az épületet.
A két világháború közötti időszakban a villa tulajdonosai között szerepelt Rónai Elemér ezredes neve is3. Egy 1937-es újságcikk szerint a villát fegyveres támadás érte: egy 10–12 fős rablóbanda lövöldözött az épületre, mire a bent tartózkodók – Dr. Berő Antal százados, Domján Elek és Rónay Márta viszonozták a tüzet. Rónay Eelemérné és másik lánya, Alma bezárkóztak a szobába. A történet rejtélyességét jól mutatja, hogy bár köztiszteletben álló családról van szó, összesen 1 újsághír ad hírt az eseményről, és más 10-12 fős rablóbanda által elkövetett betörésről sem tudósítottak, mely a környéken történt volna.
A villa történetének legismertebb fejezete azonban Szálasi Ferenc nevéhez kapcsolódik. Szálasi az első világháború után katonatisztként szolgált, majd fokozatosan a szélsőjobboldali politika felé fordult4. Megalkotta saját ideológiáját, a hungarizmust, és több nemzetiszocialista szervezetet alapított. Politikai tevékenysége miatt többször börtönbe került, majd 1940-ben, a második bécsi döntés után Horthy Miklós amnesztiával szabadon engedte. Ezt követően került kapcsolatba a csobánkai villával, amelyet egyik támogatója ajánlott fel számára.
A források szerint először Szálasi édesanyja költözött az épületbe, később azonban maga a nyilas vezető is rendszeresen itt tartózkodott5. 1944-ben a villa gyakorlatilag informális politikai központtá vált. A félreeső, erdős környezet ideális helyszínt biztosított a politikai megbeszélésekhez és a visszavonultsághoz. Helyiek visszaemlékezései szerint Szálasi gyakran jelent meg zöldinges kísérőkkel a faluban, de a lakossággal nem kereste a kapcsolatot.
A villa történelmi jelentőségét növeli, hogy itt készült el az Adolf Hitlernek címzett memorandum német fordítása is 1944 nyarán6. Szálasi ekkor már úgy érezte, hogy a német vezetés nem veszi őt kellően komolyan, ezért közvetlenül Hitlerhez akart fordulni. A dokumentum fordításán Kemény Gábor és Kurt Haller is dolgozott a csobánkai házban. Bár a memorandum nem vezetett személyes találkozóhoz, a németek később mégis Szálasit támogatták Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérlete után.
1944 októberében Szálasi Ferenc lett Magyarország „nemzetvezetője”, és a Nyilaskeresztes Párt vette át a hatalmat7. A nyilas uralom hónapjai alatt tömeges deportálások, kivégzések és terrorcselekmények történtek. Szálasi rendszere a náci Németország feltétlen kiszolgálását választotta, miközben az ország már a háború pusztításától szenvedett. A csobánkai villa ekkorra elvesztette politikai szerepét, mert Szálasi Budára, majd Nyugat-Magyarországra helyezte át székhelyét. 1945-ben Németországba menekült, ahol amerikai fogságba került. Magyarországra való kiadatása után népbíróság elé állították, és 1946 márciusában háborús bűnösként kivégezték.
A villa a háború után magántulajdonban maradt, és az elmúlt évtizedekben többször is felbukkant az ingatlanpiacon. Az épület ma is áll, bár felújításra szorul. Történelmi múltja miatt időről időre országos figyelmet kap, különösen, amikor eladásra kínálják. A helyiek számára azonban elsősorban nem politikai emlékhely, hanem a település régi villakultúrájának része.
A csobánkai Rónay-villa egyszerre őriz természeti, építészeti és történelmi emlékeket. Falai között megjelenik a századfordulós vidéki villák világa, a magyar nemesi családok története, valamint a második világháború tragikus politikai öröksége is. A ház így nemcsak egy különleges épület Csobánkán, hanem a magyar történelem egyik fontos és ellentmondásos tanúja is.
