-
Írta:
Vizi Noémi
- Fotó: Rajkai Péter
- Olvasási idő: 2 perc
A székesfehérvári Kégl-kastély, az Urbexesek egyik kedvelt célpontja
Székesfehérvárról sokaknak a Bory-vár jut eszükbe, azonban nem messze tőle, Csalapusztán áll egy még ma is gyönyörű neoreneszánsz kastély, melynek már szinte csak a falai állnak. A Kégl-kastélyról van szó, mely 1876 és 1878 között épült.
A Kégl család történetét az 1600-as évekig visszakövetni, az első ismert nemesi oklevelet kapó családtag Kégl Mihály volt (1623), aki Pozsonyban élt és gyógyszerészként dolgozott1. Mivel saját birtokuk nem volt, ezért bérlőként érkeztek a Dunántúlra. Több, mint 200 évet ugorva az időben elérkezünk Kégl Györgyhöz, aki országgyűlési képviselő volt. Ő vásárolta meg nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Júlia grófnőtől a birtokot, amelyen felépíttette a ma is látható kastélyt.
Egy történet is kering róla, illetve a kastély tervezőjéről, Hauszmann Alajosról. Állítólag egy fegyver ravaszát meghúzta Kégl, a kirepülő golyó pedig eltalálta az építész szemfogát2. Olyan lelkifurdalása lett, hogy két munkával is megbízta, az egyik a budapesti Andrássy út 70. alatti bérpalota megtervezése, a másik a Csalapusztai kastély. Ez utóbbit a kor legmodernebb vívmányaival szerelték fel, vízvezetékkel, központi fűtéssel és csatornával, szobák közötti csengővel, illetve villanyos vészharanggal3.
A főbejáraton át az előcsarnokot, majd a szalont lehetett megközelíteni; jobbra az ebédlő, dohányzó, és az úri szoba kapott helyet; míg balra a 4 kisasszony-, illetve a nevelőik szobája4. Az emeleten a reprezentációs tereket találjuk, a tánctermet, a biliárd szobát, az úri szobát, a vendégszobákat, a nagyszalont és a kisszalont. Impozáns látványt nyújthatott a kastély, különösen a társasági események idején, például bálok, vagy estélyek alkalmával. A pincében a kiszolgáló helyiségek, a konyha, illetve az alkalmazottak életterei kerültek kialakításra.
Csodaszép parkot teremtettek meg a kastély körül, ahol halastavat, szökőkutat és kápolnát is létrehoztak. Sajnos a park fáiból már csak néhány maradt meg, a többit kipusztították az évtizedek alatt. A márványszökőkútból is csak a medencéje maradt látható.
Kégl György halála után, fia, Dezső örökölte a kastélyt, amely a II. Világháború végéig (1945) volt hivatalosan a család birtokában. A szovjet csapatok hadikórházat rendeztek be itt, majd az elvonulásukkor a berendezés jó részét is magukkal vitték. Az államosítást követően mezőgazdasági célokra használták, egyes források szerint iskolát hoztak létre benne. Közben állapota folyamatosan romlott, voltak olyan tervek, hogy kaszinót, luxusszállodát alakítanak ki belőle, de a kivitelezés a tető felújításánál megrekedt. A műemlékvédelem alatt álló épület elhagyatottsága miatt népszerű az Urbex-esek körében. Bár magántulajdonban áll, bemenni az omlásveszély miatt életveszélyes, távolabbról azért megcsodálható a Kégl-kastély.
Köszönjük a képeket Rajkai Péternek.
