A mesébe illő szabadkígyósi Wenckheim-kastély

Harruckern János György 1720-ban kapta meg Kígyóspusztát III. Károlytól, a császári élelmezési főhadbiztosi rangjáért és elismerésre méltó teljesítményéért. Egészen bárói rangig jutott, majd 1742-ben bekövetkezett halálával, fia, Harruckern Ferenc örökölte a földeket, az ő halálával (1775) pedig kihalt a család férfi ága². Örökösödési eljárással került a Wenckheim család kezébe a birtok egy része. Wenckheim (III.) József Antal kamarás volt, így nem jelentett gondot számára a birtok irányítása. 1808 és 1831 között egy klasszicista stílusú kúriát építtetett lakhelyül, amely még ma is áll³.

A már kétszer megözvegyült és gyermektelen gróf Wenckheim (III.) József Antal élete regénybe illő fordulatot vett 67 éves korában, amikor beleszeretett kulcsárnőjének 22 éves lányába, Scherz Krisztinába. Az idős gróf udvarlása nem nyerte el a Wenckheim család tetszését, de a frigynek legkevésbé a gróf unokaöccse, a gerlai kastélyban lakó Wenckheim (I.) Károly örült, hiszen utód nélkül ő lett volna a hatalmas vagyon örököse. Az esküvőre, neheztelését cseppet sem titkolva egy koporsót küldött, ezzel az üzenettel: „Neked nem asszony, hanem ez kell.” A történet nem véletlenül hat ismerősnek, hiszen Jókai Mór az Egy magyar nábob című regényében a főszereplőt Wenckheim (III.) Józsefről formázta.

A szokatlan házasságból egy leánygyermek született, Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849–1924), apja mindhárom feleségének keresztnevével felruházva. A várva várt örökösnőnek azonban nem sokáig örülhettek szülei: anyja a szüléstől legyengülve néhány hónap múlva elhunyt, a gróf pedig már nehezen dolgozta fel az újabb veszteséget, és három év múlva ő is meghalt. Krisztinát anyai nagyanyja nevelte fel, míg a birtokot az uradalmi főtisztek irányították.

Hatalmas birtokot és jól jövedelmező uradalmakat örökölt, innen ered „az ország leggazdagabb árvája” megnevezés is⁴. Édesapja előre gondoskodott a neveltetéséről, lehetőséget teremtett számára, hogy bejárja Európát, 6 nyelven beszélt, rajzolt, zongorázott és énekelt, sőt még Sissi császárné udvarhölgye is volt⁵. (1893-ban Ferenc József, és felesége Sissi is ellátogatott a Wenckheim családhoz.)

Krisztina 1872-ben házasságot kötött az unokatestvér fiával, (I.) Frigyessel, így egyesültek a 2 család birtokai. Frigyes egyébként főpohárnokmester volt, kamarás és titkos tanácsos, illetve többszörösen választott országgyűlési képviselő⁶. Így már azért érthető, hogy miért volt lehetőségük ilyen csodaszép kastélyt megálmodni és megvalósítani. A grófnőnek két fontos kérése volt Ybl Miklós felé: „minden harmonikus legyen, minden kényelmes legyen, de semmi se legyen egyforma”; illetve a kastélynak „annyi ablaka legyen ahány nap van az évben, annyi szobája, ahány hét van az évben, főbejárat pedig annyi, ahány évszak”⁷. Az alapkőletételre 1875. június elején került sor. Az építkezés körülbelül 4 évet vett igénybe, viszont a belső terek kialakításához még legalább ennyire szükség volt, ezért 1879 nyarán igaz, hogy megnyitották, de az ünnepélyes felavatásra 1882. július 19.-ig várni kellett⁸. Valójában nyári rezidenciának épült, a téli időszakot Budapesten töltötték a palotájukban, amely ma a Szabó Ervin Könyvtárnak ad helyet⁹.

A német neoreneszánsz stílusú kastély a tornyaival, a reneszánsz hatású loggiás terasszal igazi mesebeli hatást nyújt. A kor (19.század) legmodernebb vívmányait is beépítették, például a gázvilágítást. A márványkandallók valószínűleg csak a látvány miatt kaptak helyet, de fűtésre nem használták, ugyanis légfűtés rendszer működött. Továbbá a pincében gőzgéppel pumpálták fel a toronyba a vizet, a vas csővezetékeken keresztül¹⁰.