A lovasberényi Cziráky-kastély

Lovasberényben járunk, Székesfehérvártól kb. 20 km-re, Budapesttől kb. 55 km-re helyezkedik el. A községben elnevezése valószínűleg az itt tartott lóvásárokra, vagy az itt nevelt királyi ménesre utalhat1. Itt található a Cziráky-kastély, melynek dél-nyugati szárnyának alapjai a Buzlai-család (László és fia Mózes) birtokosi idejéből való, azaz a 15. századi2. A lovászmester Mátyás királytól kaphatta a birtokokat, a leszerelési engedélyével együtt3. (Érdekesség, hogy a házból egy alagút vezetett ki a szőlőkhöz, ha menekülni kell, hasznos lehet4.) A terület 1698-ban Seigbert Heister tulajdonába került5, aki a Dunántúlon szeretett volna letelepedni, de ezt a Zichy-család ellehetetlenítette, így kárpótlásként Lovasberényt ajánlották fel számára. A tábornok felújíttatta a megvásárolt épületeket, sőt, az egykori templom építése is az ő érdeme6; majd 1719-ben eladta Fleischmann császári- és királyi haditanácsosnak; tőle kerül 1730-ban gróf Cziráky Józsefhez, aki 45.000 forintért vásárolta. Ekkor még csak egy falusi udvarház volt, amely nem volt méltó nagyúri életvitelükhöz. Így elkezdődött a kastély építtetése.

A tervezéshez gróf Cziráky György (József fia) Rieder Jánost kérte fel, ő álmodta meg az épület két szárnyát 1763 és 1767 között7 barokk stílusban. Ebben az időben kezdődött a kertrendezés is, a 22 öl széles (40,23 méter), és 36 öl hosszú (65,83 méter) díszkert telepítése.

1794-ben Antal Mózes tovább alakíttatta a kertet, és egy csodaszép angolkert lett a végeredmény. Különleges növényeket hozatott (például dió, mogyoró, fekete dió, vadnarancs, fekete és fehér szeder, hársak, mocsári ciprus, ginko biloba8), illetve sétányokat építtetettet ki. A vízellátásról egy ásott tó gondoskodott. A monda szerint az egyik évben nagyon rossz volt a termés, mert elverte a jég. A Cziráky család ezt nem nézhette tétlenül, és magtáraikból látták el a jobbágyaikat; cserébe pedig kiásták a tavat9. A kitermelt földből pedig két dombot hoztak létre, melynek az Antal és Rózsa nevet adták, utalva a birtokosokra.

A főépület volt a Cziráky-család lakhelye, a bal oldali szárnyat tartották fenn a hozzájuk érkező vendégek számára; míg a jobb oldaliban helyezték el a konyhát és a cselédség lakásait. A középső részt, amely ma is látható valószínűleg Rieder János fia, Jakab tervezhette klasszicista stílusban, megvalósítása pedig 1804 és 1810 között lehetett. A ión oszlopok mögött lehetett belépni a kastélyba, a nagyterembe. A timpanont a Cziráky család-, és az Illésházy család címere díszíti. Ez állít emléket Cziráky Antal Mózes és Illésházy Júlia házasságkötésének, a családok egyesülésének.

Antal Mózestől fia, János örökölte meg a kastélyt, ekkor volt a kastély utolsó nagyobb átalakítása is, amelyet Ybl Miklós tervei alapján hajtották végre, az 1850-es években. Ezt láthatjuk ma is. Ekkor épültek az udvari szárnyak (két szimmetrikus, földszintes L-alakú szárny) és a sarokpavilonok10.

A főépületben falfűtést szereltek be, öntött vas kazánját pedig a pincében helyezték el. Érdekesség, hogy a kastély falazatát 2 méter magasan kátránnyal szigetelték, melynek következtében a mai napig szárazak a falak.

A kastély egészen 1944-ig a Cziráky-család birtokában maradt. A kastély a II. világháborúban lövedék által nem sérült, azonban hadikórházként működött. Rohamosan elkezdett pusztulni a gyönyörű angolkert, illetve a bútorok a hidegben való fűtés áldozatai lettek, minden mással együtt. Ami véletlenül megmaradt, azt pedig elhordták a helybeliek. Az államosítás lehetővé tette, hogy 1951-től a TSZ gépállomása működjön itt, felhúztak falakat, ezzel kisebb irodákat alakítottak ki a TSZ számára. Az egykori grófi pompából szinte semmi sem maradt. Csak a falak, az oszlopok, a timpanonban található egykori családi címerek és a bejáratot őrző kőoroszlánok.

Reméljük, hogy egyszer a csodás újjászületéséről is hírt adhatunk.

Amennyiben rendelkezel olyan kastéllyal, kúriával, villával, amit szeretnél bemutatni magazinunkban, vagy érdekelnek a weboldalon található ingatlanok, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot a hello@dandan.hu email címen.