- Írta: Kordos Szabolcs
- Fotó: Huszár Dávid
- Olvasási idő: 5 perc
Habos-babos süteménynek tűnik, de kincseket rejt a Kőrössy-villa
A Városligeti fasor legszebb épületének három élete
Részlet Kordos Szabolcs (Huszár Dávid fotóival) című nagysikerű „Egy város újabb titkai – Budapesti legendák, legendás budapestiek” című könyvéből.
Az első pillanattól elkapja és vonzza az ember tekintetét. Nincs járókelő, akire ne lenne hatással ez a szecessziós gyöngyszem. A Városligeti fasor végén álló kis mesekastély olyan, akár egy habos-babos sütemény. A jelenlegi tulajdonos, Szabó András figyelmét is egy séta alkalmával keltette fel az épület, amelyet aztán a cége megvásárolt, és elkezdődött a Kőrössy-villa harmadik élete.
A Városligeti fasor 47–49. kertjébe lépve a látogató úgy érzi, mintha Budapestről egy másik világba transzportálták volna. Gondosan vágott gyep és ízlésesen kiválogatott szobrok állnak az udvarban. A telken belül balra a főváros legendás dokumentaristája, a fotós Klösz György villája látható, amely ma elegáns irodakomplexumként funkcionál. Hátul, a nagyobb épületek takarásában áll egy picurka villaépület, az előtérben pedig a francia hangulatú, szecessziós csoda, maga a Kőrössy-villa. Mindegyik épület története érdekes, ám ebben a fejezetben a Kőrössy-villáról mesélünk. A főbejáraton keresztül léptünk az előtérbe, amelyet egy hatalmas és eredeti, színes Róth Miksa-ablak von be különleges fényével.
„A lépcsők korlátja fekete volt, a szennyeződések eltávolítása közben döbbentünk rá, hogy eredetileg gyönyörűen festett lehetett. Ezek szerint állítottuk helyre” – mondta Szabó András a lépcsők felé mutatva, majd a földszinti szalonba vezetett bennünket. Az üzletember és műgyűjtő a kilencvenes évek elején erre sétált a feleségével, akkor keltette fel a figyelmét a még jóval elgyötörtebb, smink nélküli arcát mutató villa. Az állami tulajdonban lévő épületet 1996-ban egy csereüzlet segítségével szerezte meg a vállalkozó. A korábban itt működő Offset és Játékkártya Nyomda azokban a napokban vitte el az utolsó gépeit, amikor Szabóék birtokba vették romos tulajdonukat. „Ránéztünk az eredeti képekre, és azt láttuk, hogy a régi ház egyáltalán nem hasonlított arra, amit mi megvettünk. A tetőt egy bombatalálat vihette el a második világháborúban, a színes ablakok eltűntek, csakúgy, mint a homlokzat díszei, amitől kissé »lebutítottnak« tűnt a villa” – magyarázta a tulajdonos.
Első pillantásra az épület letisztultnak látszik, azonban ha tüzetesebben szemügyre vesszük a homlokzatot és az ablakok körüli díszeket, akkor burjánzó elemeket veszünk észre: indákat, gyümölcsöket, nimfákat, oroszlánokat, pávákat, mákgubókat. „A fő homlokzati dísz három alakot ábrázol. A vésővel és kalapáccsal dolgozó férfi a szobrászatot, a palettával látható nő a festészetet képviseli. A harmadik egy makett arányait méregető építész. Rájöttünk, hogy ez az alak nem más, mint az egykori tulajdonos, Kőrössy Albert Kálmán. A dombormű arca az ő vonásait rögzítette, a makett pedig maga villa” – mesélte Szabó András, aki két művésszel is megcsináltatta a homlokzati elemeket, mire azok tökéletesek lettek.
Ki volt Kőrössy Albert Kálmán? Egyrészt a ház dúsgazdag tulajdonosa, másrészt Magyarország egyik méltatlanul elfeledett építésze. Élete rejtélyes, mert más neves alkotókkal ellentétben ő alig írt magáról, nem hagyott feljegyzéseket, leveleket, naplót. Amit tudunk róla, azt Baldavári Eszter művészettörténész kutatása derítette fel. Az bizonyos, hogy míg élete első ötven éve a siker és a csillogás jegyében telt el, a maradék harminchat nyomorban és üldöztetésben.
Kőrössy Albert Kálmán 1869-ben Neumann Albert néven látta meg a napvilágot zsidó családban, ám később felvette a katolikus vallást. Előbb Kőrösire, majd a nemesi cím átvétele után Kőrössyre magyarosította a nevét. Nem volt ezzel egyedül, a kiegyezés után tömegével változtatták meg az emberek a nevüket. Kőrössy világpolgár volt, Párizsban és Münchenben is tanult építészetet, és olyannyira rajongott az ibériai muszlim, zsidó és keresztény elemeket keverő mudéjar építészetért, hogy még a spanyol nyelvet is megtanulta. Budapesten aztán Hauszmann Alajos irodájában kezdett el dolgozni – többek között a New York-palota tervein. A villát még egyedülálló fiatalemberként és Klösz György szomszédjaként kezdte el építeni. 1900–1902 körül költözhetett be az épületbe. Épp jókor, mert nemcsak a téglák kerültek a helyükre, hanem az építész magánélete is: 1902-ben elvette a jómódú családból származó Román Dóra Paulát. A villához a reprezentatív terek mellett étellift is tartozott, a mindig elegáns Dóra asszony, valamint két kislányuk számára pedig több gardrób épült.
Az egyre előkelőbb városrésznek számító környéken idilli lehetett a család élete. A villa mögé – a szomszéd nem kis bánatára – istálló épült, a férj ott tartotta négy paripáját, dolgozni pedig a hátsó kis villába járt. A lányok angolul, franciául és németül tanultak. Dóra asszony is megtalálta a helyét a világban: az Erzsébet körúton létrehozta az úrinők klubját, ahol a hölgyek nyelveket tanulhattak, kirándulni jártak, bridzspartikat szerveztek. A villát olykor kutyák csaholása verte fel: a japán spánieleket Csulit, Makurát, Chinit és Geishát, a ház úrnője előszeretettel nevezte be ebszépségversenyekre. Közben Kőrössy a szakmájában is sikert sikerre halmozott, ő tervezte többek között a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot (Munkácsy Mihály utca 26.), a Sonnenberg-házat (Munkácsy Mihály utca 23.), a Walko-házat, (Aulich utca 3.) és a Dayka-villát (Benczúr utca 26.). Személyes kedvencem a Tündérpalotának is nevezett egykori tisztviselőtelepi gimnázium (Könyves Kálmán krt. 40.) csodálatos szecessziós épülete.
Az első világégés alatt sok gazdag család kitárta palotája kapuit, hogy a Vöröskereszt hadikórházat nyisson az otthonukban. Európa többi lakosához hasonlóan ezek a jómódú családok is pár hónapos és nem többéves hadakozásra számítottak. A Kőrössy-villa földszintjén tízágyas kórterem létesült. Kőrössy Albert a háború után már nem tervezett többé, inkább jól prosperáló pénzintézeti és építési vállalataira koncentrált, amelyek révén 1917-re a város harmadik legtöbb adót fizető polgára lett, lepipálva a fegyvergyáros Weisz Manfrédot, a cukrászmogul Gerbeaud Emilt, vagy a bankárdinasztia sarját, Hatvany Deutsch Lajost is.
Aztán 1919-ben beköszöntött a Tanácsköztársaság, és a rövid életű proletárdiktatúrában minden egy csapásra megváltozott. A családnak menekülnie kellett a villából, Trianon miatt erdélyi birtokaikat elveszítették, sőt 1920 és 1923 között letartóztatásba is kerültek, ám erről a korszakról alig találunk információt. A Városligeti fasori villába költöztetett átmeneti lakók sok mindent elloptak, vagy tönkretettek, így amikor Dóra asszony újra átléphette háza küszöbét, egy kifosztott otthont talált. A házaspár a gyerekek kirepülése után, 1930-ban elvált, a villát Kőrössy a második világháború kitörésekor kénytelen volt elhagyni. A negyvenes években aztán Albert és Dóra újra egymásra találtak, együtt élték át az internálás keserves éveit, ám hogy pontosan hogyan és hol, az a feledés homályába vész.
Kőrössy nemcsak az első és a második világháborút, Trianont és a Tanácsköztársaságot tapasztalta meg felnőtt fejjel, hanem a Rákosi-korszak elnyomását is. A rendszertől – egykori kapitalista krőzusként – nem sok jóra számíthatott. Az építész teljes szegénységben élt valahol vidéken, a fővárosba csak a tüdőrákja miatti gyógykezelésekre járhatott fel. Itt halt meg 1955-ben, épületeinek többsége azonban ma is áll, nap mint nap használják. A villába a halála utáni évben költözött a nyomda, majd a rendszerváltás után Szabó András cége, a Resonator Kft. „Eredetileg cégközpontként használtuk a villát, vagyonkezelő társaságként itt voltak az irodáink. A tetőtérben lakást alakítottunk ki. Most az épület új szerepre készül” – mesélte a tulajdonos, aki üzleti tevékenysége mellett az ország egyik legjelentősebb műgyűjtője is. Nagyjából ezerdarabos Zsolnay-kollekciója világviszonylatban is tekintélyesnek számít.
Immár négy évtizede fűti a szenvedély a pécsi manufaktúra alkotásai iránt. „Számomra a Zsolnay története igazi hungarikum. Arról mesél nekünk, hogy mire képes egy család, ha tehetséggel, kitartással és odaadással a közösség érdekében dolgozik. A Zsolnay amolyan startupként indult, megteremtette a saját piacát. Nem ismerek még egy márkát, amelynek termékei százötven év elteltével is ilyen kelendők lennének a világon” – magyarázta Szabó András.
A tulajdonos kíséretében elindultunk a lépcsőkön a Kőrössy-villa emeletére, ahol vitrinekbe rendezve állnak a Zsolnay-kerámiák. A laikus számára is roppant izgalmas a látvány. Szabó Andrásé a legjelentősebb Egry József-gyűjtemény is az országban. A Balaton piktoraként ismert festő művei közül mintegy nyolcvan van a birtokában, ám más páratlan értékű darabok is fellelhetők a kollekcióban. Beszélgetésünk közben a fejünk mellett két Rippl-Rónai-festmény lógott.
„Minden ember életében eljön a pillanat, amikor elgondolkodik azon, hogy mi lesz az öröksége sorsa. Szeretném, ha nemcsak én gyönyörködhetnék a gyűjteményben, hanem az értéket teremtve közkinccsé válna. Ehhez azonban először tematizálni kellett a kollekciót. Az épületből A gyűjtő háza néven magánmúzeum nyílik, ahol előre bejelentett csoportok, exkluzív jelleggel, vezetéssel ismerhetik meg a kollekciót és persze az épületet. A villa földszinti tereiben 2016 óta működik a Kőrössy Szalon, ahova elsősorban az én telefonos noteszom alapján jutnak be vendégek. Itt havonta egyszer kulturális esteket tartunk, legutóbb például Hegedűs D. Géza és Takács Andrea tartott párbeszédekkel tarkított előadást Márai és felesége naplójából” – mesélte Szabó András.
A szecessziós kis villaépületet kívülről, az utcáról bárki megtekintheti. Az exkluzív múzeum megnyitása után pedig többeknek belülről is alkalmuk lesz csodálni Kőrössy Albert Kálmán egykori otthonát.
