Fenyőharaszti Podmaniczky-kastély

Többször gazdát cserélt a birtok, például kártyaadósság kiegyenlítéseként is funkcionált, de végül Podmaniczky Levente tulajdonába került, és nagy álmokat dédelgetett feleségével, Podmaniczky Magdolnával (igen, jól sejtik, első fokú unokatestvérek voltak, ennek ellenére boldog házasságban éltek a feleség haláláig, majdnem 40 évig). Magdolna jelentős vagyonnal rendelkezett, ami levetővé tette, hogy minden tervüket megvalósítsák a birtokon. Igen hamar nyüzsgő embersereg töltötte meg a gazdaságot – bár gyermek zsivalytól nem volt hangos‒, akár 80-120 főt is jelenthetett a kiszolgáló személyzet. Náluk többen csak az állatok voltak, hiszen Levente korának ismert és elismert állattenyésztője volt. Tőle kerültek ki az ország legjobb lovai és agarai, de beagle kutyákkal is foglalkozott. Unokatestvérével, Gézával a vármegye vadász-, és sportegyesületének vezetői voltak, és magukénak érezték a lehetőséget, hogy minden évben a Fenyőharaszti bitokon tartsák meg az egész ország nemeseire kiterjedő vadászidényt záró bálat. Ekkor már az 1880-as, 1890-es években járunk, a kastély most éli virágkorát. Az állattenyésztési sikerek mellett a díszkert is díjakat hozott a családnak. Sokáig az 1000 kötetes könyvtár, a fegyver-, porcelán és a grafikai metszetgyűjtemény is öregbítette nevüket és növelte a kastély műgyűjtemény állományát – ez utóbbit Magdolna édesapja, László gyűjtötte utazásai során. Egyébként ezek a grafikai művek később a Szépművészti Múzeumhoz kerültek, ezért maradhatott fenn az állomány.

Magdolna 1903-ban hunyt el; férje haláláig, vagyis a következő 10 évben visszavonultan élt a kastélyban. Gyermekük nem született, így unokahúgaik örökölték a birtokot, akik eladták Hatvany-Deutsch Endrének, akinek családjáé volt a Hatvani Cukorgyár. Tulajdonképpen ez jelentette vagyonuk alapját. Az uradalom ekkor már elkezdte elveszíteni a kastélyi pompáját, mert célgazdasággá alakították; igaz az ország legfejlettebbjévé. Ez már az I. világháború időszaka, amikoris hadifogjok jelentették az ingyen munkaerőt, és az ország cukor beszállítójává váltak. Az igazi hanyatlás a II. világháború után következett be, mikor elfoglalták először a német, majd a szovjet katonák. Ekkor még Hatvany-Deutsch tulajdonában volt, és bérbe adta a Magyar Magtenyésztési Rt.-nek, így megmentve az uradalmat az államosítástól. Utána vált ismét cukorgyári célgazdasággá, később diákotthonná, majd mikor már lakhatásra alkalmatlanná vált, növényvédőszer raktárként hasznosították, de sertéshízlalda, nyugdíjazott cirkuszi állatok idősotthonaként is működött.