- Írta: Kordos Szabolcs
- Fotó: Huszár Dávid
- Olvasási idő: 8 perc
Egy világutazó villája az Andrássy úton
Részlet Kordos Szabolcs (Huszár Dávid fotóival) című nagysikerű „Egy város újabb titkai – Budapesti legendák, legendás budapestiek” című könyvéből.
Élt a városban egy kifogástalan úriember, amolyan magányos farkas, akire vagyona, gyors észjárása és emberi tartása miatt is felnéztek az úri klubokban. A gentleman egy napon a fejébe vette, hogy körbeutazza a földet. Márpedig amit ő kimondott, azt teljesítette is: vonaton, lélekvesztőn, elefánt- és bivalyháton, gyaloghintón, gőzösön küzdött le hegyeket és völgyeket, fedezett fel távoli, idegen világokat.
Fenti bekezdésünk akár Jules Verne 80 nap alatt a föld körül című könyvének szinopszisa is lehetne, fejezetünk azonban Hopp Ferencről szól. Míg a regény főhőse, Phileas Fogg csupán Verne képzeletében létezett, az íróval egyidős Hopp Ferenc nagyon is köztünk élt. Villája a mai napig áll az Andrássy út 103. szám alatt, sőt kertjével együtt tárt kapukkal várja a látogatókat, hogy a távoli Keletről meséljenek nekünk.
Hopp Ferenc története egy igazi monarchiabeli sikersztori. Szinte mesébe illő. Mint oly sokan mások Pest életének legszínesebb figurái közül, ő sem magyar anyanyelvű volt, nem is magyarok lakta vidéken született, mégis önérzetesen magyarnak és budapestinek tartotta magát. Hopp 1833-ban egy szegény sekrestyés fiaként látta meg a napvilágot a ma Csehországhoz tartozó Fulneken. Egyik rokona révén még gyerekfejjel került Pestre, hogy egy másik önérzetes budapesti, ám lombardiai születésű Stefano Calderoni (Calderoni István) inasa legyen. Kettőjük találkozása igen sokat elmond a monarchiabeli, öles léptekkel fejlődő, multikulti Pestről: egy német anyanyelvű morva és egy olasz nyelvű lombard irányított itt egy magyar céget, és járult hozzá a város fejlődéséhez.
Calderoni a Monarchia seregével vetődött hazánkba, és úgy megtetszett neki az itteni élet, hogy megnősült, és jól menő optikai céget alapított a fővárosban. Távcsöveket, látcsöveket és persze szemüvegeket árult a Gizella (ma Vörösmarty) téri üzletében. Az olasz nemcsak a látszerészethez értett, hanem a marketinghez is. A belvárosi optika kirakata valóságos látványosság volt, ismert sztárok és tizenöt perc hírnévre vágyó civilek fényképeit cserélgették folyamatosan a kirakatban. Aki számított a városban, vagy számítani akart, az ott virított a Calderoni-üzlet frontján és naponta több ezren vették szemügyre vonásait.
„Calderoninak lányos apaként kellett egy megbízható fiatal társ, akinek átadhatta tudását és birodalmát. Calderoni atyai jóbarátjaként és mentoráltjaként tekintett az ifjú inasra. Hopp Ferenc végigjárta a céges szamárlétrát, mindent megtanult a látművészet mesterétől” – magyarázta a villa kertjében sétálva Mészáros Ágnes, a múzeum kulturális menedzsere. Ahogyan akkoriban illett, két évre Bécsbe is elküldték tanulni az ifjút, majd New Yorkban is dolgozott négy évet, ám az ottani „főnöke” hiába kérte, hogy maradjon Amerikában, és legyen az üzlettársa. Hopp Ferencet visszahúzta a szíve szeretett mentorához, és az ő Pestjéhez. Hazatérése után a cég neve Calderoni és Társára változott és valószínűleg a családi, üzleti kötelékeket akarták még szorosabbra fűzni azzal, hogy a huszonnyolc éves Ferenc elvette Stefano huszonkét esztendős lányát, Idát. A frigy még mai hollywoodi mércével mérve is viharosan gyors lefolyású véget ért: a felek hat hónap után a válás mellett döntöttek. A miértekre nem tudjuk a választ, Hopp a magánügyeit mindig diszkrét eleganciával kezelte, vélhetően az előre elrendezett házasság egyszerűen nem működött.
Hopp és Calderoni kapcsolata nem szakadt meg a magánéleti kellemetlenségek ellenére sem, sőt, Stefano ígéretéhez híven rá bízta a vállalatot. Az örökös a kormányrúdhoz érve meghálálta a bizalmat: még nagyobb sikerek felé vezette a cég hajóját. Hopp ügyesen felismerte, hogy jókora lehetőségek rejlenek a kezdődő oktatási reformban. Elkezdett az okulárék, fényképezőgépek és vetítőgépek mellett immáron tanszereket is forgalmazni: vonalzókat, körzőket, földgömböket. Fenomenális üzleti húzás volt. Hopp beírta magát nemcsak a látszerészet, hanem a magyar oktatás történetébe is, közben pedig hatalmas vagyon birtokosává vált. Ideje volt, hogy újabb feladatok felé forduljon.
„Hopp Ferencet izgatta minden, amit az ember és a természet hozott létre. Érdekelte a világ. Közel ötvenévesen látta elérkezettnek az időt, hogy elinduljon első föld körüli útjára. Alaposan megtervezett mindent, és a céget sem hagyta magára. Megadta munkatársainak, hogy mikor, melyik városban időzik majd, ők pedig rendszeresen jelentéseket küldtek neki az otthoni üzletmenetről. Kicsit olyan volt, mint a mai digitális nomádok, ám neki jóval nagyobb erőfeszítéseket kellett tennie, hogy rajta tartsa a kezét a napi üzletmeneten” – mesélte a múzeum munkatársa. Az első út több mint egy évig tartott: Fiuméból a Földközi-tengeren és a Szuezi-csatornán át, Egyiptom és Jemen érintésével, majd az Indiai-óceánon keresztül, Ceylon mentén jutott el Ausztráliába. Innen Indonézia (Jáva szigete, Jakarta), Szingapúr és Rangun érintésével végigjárta a nagyobb indiai városokat, Bombayt, Delhit, Kalkuttát, felkapaszkodott a Himalája oldalában fekvő Dardzsilingbe, majd következett a Távol-Kelet: Hongkong, Sanghaj, Tokió, Jokohama, Kóbe, Kiotó, Oszaka. Amerikába hajózva San Franciscón, Denveren és Washingtonon keresztül újra az európai kontinensre érkezett.
Élete folyamán Hopp ötször kerülte meg a glóbuszt: ő volt az első ember, aki menettérti jegyet váltott – az akkor is kalandos – frissen megnyílt kongói vasút teljes vonalára. Bejárta teljes Dél-Amerikát, átszelte Szibériát, valamint újra és újra elvarázsolta a Távol-Kelet tömény egzotikuma. „Mindig azt a járművet használta, ami az adott helyen rendelkezésre állt, így ült elefánton és bivalykordén, hajózott Afrikában (Nílus, Kongó) egy lőszerekkel megrakott gőzösön, és az óceánon keresztül, a kínai nagy falhoz pedig gyaloghintóval vitette fel magát. A falnál le is fotóztatta magát, és egy téglát is elhozott emlékbe. Soha nem panaszkodott a körülmények miatt. Sokat fotózott, és leveleiből, későbbi előadásaiból is kibontakozik az akkori világ valósága. Japán volt a kedvence, több alkalommal is ellátogatott az országba. Utazásai során gyűjtött mindent, amit lehet, kollekciója első darabja egy strucctojás volt, ám később egyre jobb érzékkel válogatta össze a műkincseket, faragványokat, kerámiákat, dísztárgyakat, mindenekelőtt az ázsiai művészet darabjait” – magyarázta Mészáros Ágnes.
Szerencsétlen frigye után a világutazó kalandor nem nősült meg többé, független emberként élte az életét az 1885-ben – tehát az első útja után – vásárolt Andrássy úti villájában. A házat készen vásárolta, az már 1876-ban is állt, eredetileg – az Andrássy út többi külső villájához hasonlóan – nyaralónak tervezték. A kertet a világutazó teljes egészében maga álmodta meg, méghozzá egyik ázsiai élménye hatására. Jáva szigetén a holland alkirály látta vendégül a világjáró úriembert a palotájában. A rezidenciához egy kedves, buja, békés, egzotikus kert is kapcsolódott. Ez, a buitenzorgi kert adta az ihletet Hoppnak, hogy a saját hátsó udvarából is hasonló földi paradicsomot varázsoljon. Szobrokat, egy kis pavilont, világító lampionokat, távoli utazások tárgyi emlékeit állította itt ki. A ginkófa, amelyet csemeteként még maga Hopp hozott haza, a mai napig ott áll a kert közepén.
„Az exotikus kert egymagában egyik legérdekesebb nevezetessége fővárosunknak” – idézett egy korabeli forrást a Hopp Ferenc életéről szóló, A Buitenzorg-villa lakója című kötet, amely egy másik visszaemlékezésben így idézi meg az Andrássy úti villa kertjét. „Ott valamikor játékos labirint, kis tavacskával és dombos partjait összekötő híddal utánozta Japánt és nádfedeles, három oldalán nyitott lugashoz vezetett, ami olykor-olykor megtelt vendégekkel kiknek körében a házigazda visszaképzelte magát a legtávolabbi Keletre.”
A kertben most látható alkotások többségében másolatok. Az eredetiket fedett helyre menekítették a múzeum munkatársai, mert az időjárás már végzett volna velük. Eredeti azonban személyes kedvencem, a Hold-kapu, amely az európai kapukkal ellentétben nem elválaszt, hanem épp ellenkezőleg: összeköt, hívogat, belépésre csábít. Gyere be, vendég, nézd meg milyen gyönyörű világ vár itt! A kapu körformája a teljességet hivatott megjeleníteni. Aki ismeri a kínai írásjeleket, az elolvashatja, hogy a bejáraton a „Hopp Ferenc háza” szöveg áll, alatta pedig szintén mandarin írásjelekkel egy bájos üzenet: „kapum táján öröm áradjon a végtelenbe”. Utóbbi sokat elmond a villa lakójának szemléletmódjáról.
„Barátságos, kedves ember lehetett, aki – bár akkoriban ez nem volt szokás – minden fényképen mosolyog. Örömmel mutatta meg a kertet és a hatalmas gyűjteményét a hozzá érkező látogatóknak” – mesélte a szakértő. Hopp Ferenc nyolcvan (!) esztendősen vágott neki utolsó világkerülő útjának, amely közel egy évig tartott. Fáradhatatlan volt, tudásszomja, kíváncsisága és kalandvágya pedig kimeríthetetlen. Korában őt tartották a leginkább világlátott magyarnak. Bár leveleit és saját feljegyzéseit élete végéig németül fogalmazta meg, tudatosan magyarnak vallotta magát mindenhol, és itt, Budapesten lelt végső otthonra. Bárhol járt is, ide tért haza.
A villába lépve Hopp egykori privát tereiben találjuk magunkat, amelyek már jó ideje a könyvtár gyűjteményének adnak otthont. A földszinten lakott a tulajdonos, az alsó szinten volt a fogadószoba – erről szerencsére több fotó is fennmaradt, így sejtjük, hogyan nézhetett ki egykor. Természetesen a díszes termet a kényelmes bútorok mellett műkincsek is gazdagították. A dolgozószoba és a hálószoba is innen nyílott, míg az emeletet teljes egészében a gyűjteményének szentelte. Az utazások során vásárolt, a halálakor mintegy négyezer tárgyat számláló gyűjteményét a villájában állította ki. Az országból és a világ minden tájáról érkeztek emberek, hogy megcsodálják a szalonját. A hely kicsi volt, így a rengeteg alkotás tömény mennyiségben, összezsúfolva fogadta az érdeklődőket. A villa legfelső, második emeleti szintje már a szocializmusban épült rá az eredeti épületre.
Hopp Ferenc 1919-ben, nyolcvanhat évesen indult el utolsó útjára. Megérezvén a közelgő elmúlás szelét, gondoskodnia kellett a cég, de még inkább a páratlan gyűjteménye biztonságáról. Birodalma egy részét az unokatestvérére hagyta, a műtárgyakat pedig többek között a Szépművészeti Múzeum szakértőire bízta, akikkel már korábban bizalmi, baráti viszonyt alakított ki. A politikai események, a Tanácsköztársaság felemelkedése azonban terve újragondolására késztette. Tudta, hogy ha a villájába nagycsaládokat költöztetnek a proletárdiktatúra hívei, akkor a gyűjtemény elvész, megsemmisül. A legbiztosabb megoldásnak azt gondolta, ha felajánlja a villát és a teljes gyűjteményt a magyar államnak azzal a feltétellel, hogy az épületet múzeumként működtetik, a kollekciót pedig elérhetővé teszik a nagyközönség számára. Hopp még megérte a Tanácsköztársaság bukását és a Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum létrehozásáról szóló hivatalos határozatot. A papírt egy köszönőlevél kíséretében kézbesítették az agg világutazónak. Három nappal a boríték felbontása után halott volt. Tudta, hogy életműve biztonságba került.
Az épület ma Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumként működik. A lakóhelyiségeiben orientalista könyvtár várja a téma kutatóit, a művészeti gyűjtemény darabszáma pedig négyezerről harmincezerre bővült. Nyitvatartási időben a kert szabadon látogatható. A nagy utazó talán boldog lenne, ha látná, hogy jó száz évvel a halála után még mindig családok lépnek be a Hold-kapun, és repülnek egy pillanatra gondolatban a távoli Keletre.
